Comboy:

"A Pegazus táborában 800 magyar élt együtt, sátorban, lakókocsiban. Mindenki barátkozott mindenkivel és segítettünk egymásnak, amiben csak tudtunk!!! A sátrunktól a tengerpart kb. 80 m-re volt. A kivetítõt, amin az m1 ment egész nap, akár a tengerpartról is nézhettem. Este a legkülönfélébb programok vártak ránk. A legfrankóbb élményt azonban az Olimpikonokkal való találkozás jelentette. Nem hittem el, amikor az egyik este begördült a táborba egy fehér panorámás busz, amin a férfi pólós csapatunk ült. Mindegyik 'aranyos' fiú eljött, sõt Igaly Dia, Mohamed Aida, Bátorfi-Tóth kettõs is a buszon ült. Egy órán keresztül lehetett társalogni velük bármirõl. Az olimpiai utazás hihetetlen élményt szerzett számomra. Igaly Dia aranyérmét megfogni és közös fényképet csinálni vele nem volt kis érzés, fõleg úgy, hogy aznap nyerte az aranyat. Vagy Tóth Timivel és a csodaszép Mincza Ildivel együtt bulizni, vagy Benedek Tibivel azon ökörködni, hogy õ a legkisebb a csapatban és ezért õ minden csapatképen lábujjhegyen áll!

A másnap délelõtt az álom is valósággá vált. Kilátogatott a komplett nõi kézicsapatunk és 3 órán át a tábor vendégei voltak. Képzeld a Görbicz nekem szólt oda, hogy nincs e kedvem vele labdázni, hát persze hogy volt. Fél órán keresztül labdázott velem és a Ferivel. Tudod mekkora szám ez? Késõbb más olimpikonok is kilátogattak. Találkoztam Kovács Ágival, Gyurta Danival, a férfi kézilabdásokkal.

Tábori szurkolótársaimmal (800 fõ) pedig egy éltre szóló szurkolást produkáltunk azzal, hogy 'túrórudi, Pick szalámi  hej! hej!' vagy a 'mindenki elõre olé'. Ezek mind a tábor szüleményei, amit sokan átvettek táborlakóktól.  Szóval élmény van dögivel és olyan jó ezt újra feleleveníteni.

Üdv: komáromi különítmény"

Providence:

"... Legjobban az fogott meg, hogy abban az idegen országban olyan volt, mintha hazamentem volna. Ment a kivetítõn a magyar TV, magyar szó körülötted. ...Mindent összevetve leginkább az volt a legcsodálatosabb, hogy azon a kis szigeten magyar lehetett az ember, amit jobban éreztem a táborban, mint bármikor máshol.

Üdvözlettel: Orsi"